Október 5-én megjelent Viktor Pelevin „Pindosztán politikai pigmeusainak búcsú dalai” című regénye (oroszul).
Nem vagyok kritikus, ezért idézetek tőletek alább, arról, ami már olvasható magyarul.
Pelevinnel kapcsolatban mindig is gyanakvó voltam, egyáltalán maga az író egy furcsa különc, meg mindenki mesélte, hogy ez mennyire modern abszurd filozofikus és társadalomkritikus próza, szóval gondoltam, biztos nem való a hozzám hasonló földi halandó kezébe. De tévedtem, a Metamor iszonyú jó könyv.
http://isoldeolvas.freeblog.hu/
A Pelevin-jelenség Népszabadság Almási Miklós • 2007. szeptember 1. Nem kell szeretni, nem is olyan könnyű. Én is csak ízelgetem, néha felnevetek, vagy lerakom. És csodálkozom, hogy mekkora tábora van Nyugaton meg Amerikában - benne látják az új Oroszország igazi, meghatározó irodalmi jelenségét.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9104279
Elolvastam a Számok címűt, és jó. Vártam, hogy az Agyag géppuskához mérhető katarzist fog hozni a második fele-vége, de az azért nem következett be. De azért nagyon jó kis könyv. Elég beteg:))) A végén található fordítói magyarázkodás hasznos, de sajnos arra ébreszt rá, hogy mikből maradunk ki - nem lévén oroszok.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9104279
Hú, na megjöttem én is! Sikerült kijutnom a Minotaurosz labirintusából:), bár nem volt könnyű, mert azonnal bekerültem/bele ragadtam/ a világhálóba. Olvastam én is egy pár Pelevin könyvet, elég jók voltak, de egyikről sem állíthatnám, hogy maradéktalanul megértettem volna. pedig nagyon próbálkozom évek óta. És újra meg újra eljutok a végkövetkeztetésig, hogy sokkal fontosabb az olvasása közben feltörő gondolatok keletkezése, mint az író szándékának megértése/kivéve persze akkor ha az író szándéka a gondolatteremtés/, mintvalami végső konzekvencia levonása. Éppen ezért nem feszülök meg attól, hogy esetleg a "kőkeményvadálatpelevin" szerelmes történetet ír mert akár hisszük akár nem ez is épp úgy az életünk része mint minden egyéb amiről beszél a műveiben, mégha tökéletesen fikció is nagyrészük.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9104279
Viktor Pelevin regénye több szempontból különleges mű a magyar olvasók számára. Egyrészt a káeurópai rögvalóság számunkra nosztalgikussá fakult átkosbeli hangulatát, illetve az elmúlt rendszer után maradt, veszélyes hulladéknak is beillő maradványait ötvözi a fogyasztói társadalom legmodernebb PR és reklámvilágával. Részint a William Gibson fémjelezte cyberpunk jövőt villantja fel (holott semmi köze a _brand-name_-mé lett cyber és punk analógiához, sőt, Gibsont is inkább posztmodern íróként illene kezelni), részint a Sztrugackij-fivérek legkeményebb hatalom-rendszer-politika-társadalom eszmefuttatásainak örököse.
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=2157
Pelevin őrült, ugyanabban az értelemben, mint Salvador Dalí, de ez az a rendkívül ritka őrület, amely zsenialitásra és folyamatos alkotásra kárhoztatja áldozatát. Hozzáteszem: szerencsére.
"OLVASNI, OLVASNI, OLVASNI!"
Mondta az elvtárs!
